Mivel láthatatlan az emberi szem számára ez a kupolaszerű izom, így hajlamosak
vagyunk elhanyagolni „őt”. Nélküle nincsen élet, ő maga az élet. Nem figyelünk rá, nem
becsüljük, rohanó, stresszes életünkben „megbetegítjük”. Természetesnek vesszük, hogy
van, működik és nincs értéke, míg szolgál minket. Pedig vigyáznunk kell az egészségére.
A légzés optimalizálása hangsúlyos része a mozgásszervi terápiáknak. A légzés minősége
hatással van az egész testre, sejtjeink oxigénellátottságára és a mozgásra. A légzés nem más,
mint egy mozgásminta, mely tudatos, fókuszált gyakorlással fejleszthető. Megfelelő
légzéstechnikával újrataníthatjuk a törzs stabilitásában szerepet játszó izmokat és a
medencefenék izmait is arra, hogy megfelelő időben, sorrendben és módon aktiválódjanak a
mozgások során. Napjainkban a tartós lelki és fizikai stressz állapot, a testtartásbeli és
életmódbeli szokások, és a helytelen légzésminták mind hozzájárulnak a rekeszizom
elégtelen működéséhez. Mindezek a tényezők a szimpatikus idegrendszert is stimulálják és
stressz hormon (kortizol) kiválasztását serkentik, ami a termékenységre is negatívan hat.
A rekeszizom számos más izommal áll kötőszövetes összeköttetésben, így akár olyan
panaszokat is okozhat a megváltozott működése, amire nem is gondolnánk.
Összehúzódásának ereje ezen a kötőszövetes hálón keresztül minden irányba átadódik és
ezzel együtt a test minden irányába információ áramlik az aktuális állapotáról. Igaz a
mondás, hogy minden mindennel összefügg és minden mindenre hatással van. Látnunk kell,
hogy így a rekeszizmot sem tekinthetjük egy különálló izomnak, hanem mindig a test
egészének egy nagyon fontos részeként, láncszemeként kell kezelnünk. A helyes légzésminta
tudatos visszatanítása, beépítése és alkalmazása a mozgásprogramban hozzájárul a test
regenerációhoz, a stressz oldáshoz és a termékenység javításához.