Kr. e. 10 000-ig a legalapvetőbb fiziológia és evolúciós igényekhez kapcsolódó szükségletek határozták meg az emberiség fejlődését. A természeti viszonyokhoz való adaptáció és a hétköznapi túléléshez leghatékonyabban kapcsolható készségek elsajátítása, valamint ezek magabiztos használata szavatolta elődeink mindennapokkal történő megküzdését.
A vadászó- gyűjtögető életmódból való „átállás” a gazdálkodó életmódra drámai változást hozott az emberek fizikai aktivitásában. A mezőgazdasági munka, az állattenyésztés sok munkával járt, de egyben le is csökkentette a különféle összetett mozgások – mint pl. a futás, ugrás, egyensúlyozás – napi rutinját, elvégzésének szükségességét.