Funkcionálisan jól működő medencefenék izmok nélkülözhetetlenek a fájdalommentes, jó
szexuális élethez. A medencefenék izmok egyaránt rendelkeznek ellazítási és összehúzódási
képességgel, és ha valamelyik „képességük” csorbát szenved, nem működik megfelelően,
akkor nem képesek megfelelően ellátni feladatukat.
Szexuális problémával szembesülhetnek egyrészt azok, akiknek a medencefenék izmaik
alulműködnek és gyengék, másrészt szexuális problémák akkor is felmerülhetnek, ha a
medencefenék izmok túlműködnek és feszesek.
A túlműködő medencefenék izmok (OPF/PFH) olyan izmok, amelyek nem képesek ellazulni,
amikor lazítási képességükre van „szükség”, például vizeletürítés vagy székletrendezés
közben, vagy akár szexuális együttlét alatt. Ez a meghatározás szerepel a Nemzetközi
Uroginekológiai Szövetség (IUGA) és az Nemzetközi Kontinencia Társaság (ICS) közös
jelentésében is, a női medencefenék diszfunkcióra vonatkozó terminológiában. Az orvosi
szakirodalomban számos kifejezést használnak erre az állapotra: például hiperaktív vagy
hipertóniás medencefenék izmok, túlműködő vagy magas/emelkedett tónusú medencefenék
izmok, levator (ani) vagy puborectalis szindróma, nem ellazuló medencefenék és még
számos kifejezés lehetséges.
A medencefenék túlműködése vagy hipertóniája (PFH vagy OPF) gyakran társul urológiai,
nőgyógyászati, mozgásszervi, gyomor-bélrendszeri, szexuális problémákkal,
valamint krónikus kismedencei fájdalommal,  amelyeket többnyire pszichoemocionális
zavarok (depresszió, szorongás) kísérnek és jelentős életminőség romlás.
Mind a férfiak mind a nők esetében az emelkedett tónusú medencefenék izmok
hozzájárulhatnak a szexuális diszfunkciókhoz, zavarokhoz. Míg a nőknél ez a probléma
genitális-kismedencei fájdalmat/penetrációs (behatolási) zavart (GPPPD) okozhat, addig a
férfiaknál a túlműködő medencefenék izmok fájdalmat okozhatnak és negatívan
befolyásolhatják az erekciós és/vagy ejakulációs funkciókat.

Nőknél:

A Nemzetközi Kontinencia Társaság (ICS) meghatározása szerint a GPPPD két, korábban
különálló női szexuális diszfunkció gyűjtőneve: a dyspareuniáé (fájdalmas szexuális együttlét)
és a vaginizmusé (amikor a medencefenék izmok annyira összehúzódnak, hogy a behatolás
nehézkessé és fájdalmassá, vagy lehetetlenné válik). A genitális-kismedencei
fájdalom/behatolási rendellenesség gyakran a feszes, hipertóniás medencefenék izmoknak
az elsődleges megnyilvánulása.

A szexuális aktus komoly fájdalommal járhat, ha valaki nem képes ellazítani a medencefenék
izmait, és néha a korábbi szexuális élményekből származó fájdalom emléke még tovább
nehezíti az ellazulást a további próbálkozások során. A hipertóniás medencefenék
problémával küzdő nők kevesebb szexuális vágyról, izgalomról és kielégülésről számolnak be;
több nehézségről az orgazmus elérésében; alacsonyabb közösülési gyakoriságról; a
szexualitáshoz való negatívabb hozzáállásról, mint a szexuális fájdalom nélküli nők.

Férfiaknál:

Az OPF-ben szenvedő férfiaknál a leggyakrabban megfigyelhető szexuális zavarok közé
tartozik a merevedési zavar (ED), a korai magömlés (PE) és az ejakulációs fájdalom (PE-
painful ejaculation).
Sok esetben a krónikus prosztatagyulladás (CP) /krónikus kismedencei fájdalom szindróma
(CPPS) esetén gyakran a medencefenék izmok működési zavara figyelhető meg. Sokszor ezt a
komponenst nem ismerik fel (időben) a szakemberek és nem kezdődik el a páciens egyénre
szabott, komplex medencefenék fizioterápiás kezelése. A CP/CPPS bizonyos szexuális
diszfunkciókkal társul, beleértve a merevedési és az ejakulációs zavarokat is. Becslések
szerint a CP/CPPS-ben szenvedő férfiaknál merevedési zavar 35 %-ban, míg fájdalmas
ejakuláció közel 39-58%-ban fordul elő.
A fájdalmas magömlés (orgasmalgia, dysorgasmia, painful ejaculation) a leggyakoribb
szexuális probléma a túlműködő medencefenék izmokkal rendelkező férfiaknál. Az
ejakulációs fájdalom kiváltó oka nem tisztázott, bár egyes szakemberek szerint az ejakuláció
során fellépő izomgörcsök is hozzájárulhatnak a problémához.

Terápia:

Számos kezelési lehetőség létezik, viszont a terápiának mindig egyénre szabottnak kell
lennie. Jelenleg a mf fizioterápia a hipertóniás medencefenék diszfunkciójának gold standard
beavatkozása. A medencefenék izmok rehabilitációja kiemelt jelentőségű ezen problémák
esetén.
Ilyen problémával küzdő betegek fizioterápiája elsősorban a mozgásterápiára, a
medencefenék – medenceöv – ágyéki gerinc területét célzó manuális terápiák alkalmazására
valamint légzés-relaxációs technikákra helyezi a hangsúlyt.
A kezelések során a női/férfi páciensek olyan relaxációs és légzéstechnikákat tanulhatnak,
amelyek lehetővé tehetik számukra, hogy a medencefenék izmok visszanyerjék ellazítási
képességüket, valamint hogy meg tanulják önkontrollal szabályozni ezeknek az izmoknak a
működését. Az olyan terápiás eszközök, mint a pelvic wand és a hüvely/végbéltágítók (a
hüvely/végbél fokozatos megnyújtására tervezett csövek) megfelelő síkosítók alkalmazásával

szintén segíthetnek abban, hogy a szex újra fájdalommentessé váljon.
Szexuális edukáció, akár szexuálterapeuta felkeresése is jó lehetőség azoknak a betegeknek,
akiknél a szexuális bántalmazás vagy visszaélés következtében alakul ki a hipertóniás
medencefenék, valamint azoknak, akiknél a fájdalomtól való félelem miatt negatív
pszichológiai reakció alakult ki a szexuális együttléttel szemben. Sok esetben a fizioterápiával
együtt alkalmazva bizonyos gyógyszerek, kúpok hasznosak lehetnek a betegek számára.
Az OPF-hez társuló betegségek multifaktoriálisak (kialakulásuk több tényezőre vezethető
vissza), és több lehetséges etiológiát és tünetegyüttest foglalnak magukban. Kezelésük
multidiszciplináris megközelítést igényel, mert a biológiai és pszichoszociális elemek
összetett kölcsönhatása az OPF tüneteinek fennmaradásához vezethet.

Hivatkozások:

Kanter, G., Rogers, R.G., Pauls, R.N., Kammerer-Doak, D., & Thakar, R. (2015). A strong pelvic floor is associated
with higher rates of sexual activity in women with pelvic floor disorders. International urogynecology
journal, 26(7), 991–996. DOI: https://doi.org/10.1007/s00192-014-2583-7
Padoa, A., McLean, L., Morin, M., & Vandyken, C. (2021). “The overactive pelvic floor (OPF) and sexual
dysfunction” part 1: pathophysiology of opf and its impact on the sexual response. Sexual Medicine
Reviews, 9(1), 64-75. DOI: https://doi.org/10.1016/j.sxmr.2020.02.002
van Reijn-Baggen, D.A., Han-Geurts, I.J., Voorham-van der Zalm, P.J., Pelger, R.C., Hagenaars-van Miert, C.H., &
Laan, E.T. (2021). Pelvic floor physical therapy for pelvic floor hypertonicity: a systematic review of treatment
efficacy. Sexual Medicine Reviews, 10(2), 209-230. DOI: https://doi.org/10.1016/j.sxmr.2021.03.002
Rogers R, Thakar R, Petri E, Fatton B, Pauls RN, Morin M, Lee J, Kuhn A, Whitmore K. International
Urogynecological Association (IUGA) / International Continence Society (ICS) Joint Report on the Terminology
for the Sexual Health in Women with Pelvic Floor Dysfunction. Int Urogynecol J,2018; Neurourol Urodyn,2018